Az IP-cím (Internet Protocol Address) egy Linux LAN-ban egy egyedi numerikus azonosító, amelyet egy eszközhöz (számítógéphez, routerhez) rendelnek, hogy azonosítsa és meghatározza azt a hálózaton belül. Egy LAN-on belül minden eszköznek egyedi IP-címmel kell rendelkeznie, hogy kommunikálni tudjanak egymással és adatokat tudjanak továbbítani.
Az IP egy Linux LAN-on IPv4 vagy IPv6 formátumban jelenik meg. Az IPv4-cím 4 számból (0-255) áll, amelyeket pontok választanak el egymástól (pl. 192.168.0.1). Az IPv6-cím 4 hexadecimális számjegyből álló 8 csoportból áll, kettősponttal elválasztva (pl. 2001:0db8:85a3:0000:0000:0000:0000:8a2e:0370:7334). Lehet statikus, amikor a rendszergazda manuálisan osztja ki, vagy dinamikus, amikor a DHCP (Dynamic Host Configuration Protocol) segítségével automatikusan osztják ki.
Az IP-cím kiderítésének több módja is van a helyi hálózaton a Linuxban.
Használja a parancsot:
ifconfig
A parancs kimenete információkat mutat a hálózati interfészekről, beleértve azok IP-címét is.
Használja az ip
:
ip addr show
A parancs kimenete szintén megmutatja a hálózati interfészekről és azok IP-címéről szóló információkat.
Használja a hostname parancsot a -I
kapcsolóval:
hostname -I
A -I
kapcsoló segítségével lekérdezheti az összes, az állomáshoz tartozó IP-címet.
Alkalmazhatja az nslookup
parancsot az állomás DNS-nevét megadó paraméterrel is:
nslookup <host_name>
Ez a megadott állomás DNS nevéhez tartozó IP-címeket fogja lekérdezni.
Az nmap
is működik:
nmap -sn <IP range>
Az nmap
parancs lehetővé teszi, hogy egy adott tartományban lévő IP-címeket vizsgáljon, és meghatározza azok elérhetőségét a hálózaton. A helyi hálózaton lévő eszközök IP-címeit is kiadja.