Lemez particionálása Linuxban

Minden, amit megpróbálsz megtanulni, gyakorlatot igényel. Ez alól a Linuxban a merevlemezekkel való munka sem kivétel. Valódi lemezen gyakorolni a fájlrendszer sérülésének kockázatával nem jó ötlet, de túlságosan is kivitelezhetetlen egy virtuális gépet létrehozni ilyen célokra. Mi tehát a megoldás?

Útmutató a lemez particionálásához

A Linuxban mindent fájlnak tekintünk, és a merevlemezt is fájlként ábrázoljuk. Ez egy érdekes lehetőséget vet fel. Kísérleteinkhez merevlemez helyett használhatunk egy közönséges fájlt.

Hozzunk létre egy teszthelyet egy csapattal:

sudo dd if=/dev/zero of=/disk.img count=2000 bs=1M

Létrehoztunk egy 2000 megabájtos, nullákkal teli fájlt, amellyel nyugodtan dolgozhatunk. Futtassuk a parted-et, átadva neki a fájlunkat az eszköz helyett:

$ sudo parted /disk.img

Ha valódi lemezzel akarunk dolgozni, csak adjuk át a segédprogramnak az eszközfájljának elérési útvonalát:

$ sudo parted /dev/sda

A segédprogram interaktív módban fog elindulni, és végre tudja hajtani a szükséges parancsokat. Most próbáljuk meg megnézni az eszközön lévő partíciók listáját:

(parted) print

Üres, mert még partíciós tábla sincs. Amíg nincs partíciós tábla, addig nem lehet Linux lemezpartícionálást végezni, tehát létre kell hoznunk egyet. Ehhez az mktable parancsot fogjuk használni:

(parted) mktable gpt

Nekünk gpt típusú partíciós táblánk van, de választhatunk ezek közül is: aix, amiga, bsd, dvh, gpt_sync_mbr, gpt, mac, msdos, pc98, sun, loop

Most hozzunk létre egy új, 100 megabájtos ext2 fájlrendszer partíciót az mkpart paranccsal. Három paramétert kell átadni neki: partíció típusa, fájlrendszer és koordináták. A partíció típusa lehet:

• elsődleges
• logikai
• kiterjesztett (elsődleges, logikai és kiterjesztett).

A gpt-ben annyi elsődleges partíciót hozhatsz létre, amennyit csak akarsz, és nem kell gondolkodnod a típusukon. Ez mind az MBR-hez lett létrehozva, ebben a táblázatban az elsődleges partíciók számának korlátozása van - csak négy.

Elsődleges partíció létrehozása:

(parted) mkpart primary ext2 0 400М

Mivel ez az első partíció, nullával kezdjük, és a kívánt mérettel - 400 megabájt - fejezzük be.

Nézzük meg újra a partíciók listáját:

(parted) print

Hozzunk létre még néhány partíciót, például a rendszergyökér és a home mappa számára:

(parted) mkpart primary ext4 400 1000M
(parted) mkpart primary ext4 1000M -0M

A -0 paraméter a partíció végétől való számolást jelenti, tehát a harmadik partícióhoz az összes rendelkezésre álló helyet el fogjuk foglalni. Lássuk, mit kaptunk:

A Linuxban a lemezekkel való munka a számuk alapján történik. Zsugorítsuk az utolsó partíciót, és hozzunk létre utána egy másikat:

(parted) resizepart 3 1600M

A kívánt méretet százalékban adhatjuk meg:

(parted) resizepart 3 60%

És most hozzunk létre egy particionált partíciót:

mkpart primary ext4 1600M -0M

A lemez Linux partíciókra particionálása befejeződött. Ebben a cikkben kihagyjuk a fájlrendszerekkel való munkát, mivel erre a célra más parancsokat fogunk használni, amelyekkel egy későbbi cikkben foglalkozunk.